„Fáj ha rám nézel, fáj amikor közelemben vagy, ha meglátlak... Utálom magam, amikor nem bírom ki és hozzád érek. Fáj, amikor rám mosolyogsz,megrémít a szeretet, amit néha mintha látnék a szemedben. De ezen érzések közül a legrémisztőbb az, amit én érzek: ha rám mosolyogsz , a szívem megremeg. Amikor nem velem beszélgetsz, megszakad. Amikor úgy érzem, hogy szeretsz, legszívesebben magamhoz szorítanálak és soha nem engednélek el. Néha elegem van az egészből, de ilyenkor egy újabb mosollyal ismét magadhoz láncolsz. De mégis az egész az én hibám, mert szeretlek, amit tudom nem lehet, ez a legnyomorúságosabb az egészben, hogy soha nem szerethettem volna beléd. „
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése